Új népművészeti könyv

Tárgyak, jelek, virágok

A kedves olvasó, ha kezébe veszi a fenti című tanulmánykötetet, akkor megyénk múltja tárul szemei elé. A kötet megjelenése óriási tudományos munka eredménye. A könyv alcíme, Tanulmányok Bács-Kiskun megye népművészetéről, is tükrözi, hogy a régi korok mindennapi életvitelének, népi művészetének széles spektruma tárul elénk. A mű utószavában Bárth János szerkesztő beszámol a kötet megjelenésének nehézségeiről, hogy közel két évtizedes elképzelés egy átfogó megyei népművészeti könyv megírása. Közel öt esztendeje vetődött fel újra a kötet kiadásának szükségszerűsége. Igaz ugyan, hogy teljes mértékben nem sikerült szakmailag megvalósítani az átfogó alkotást, ezért tanulmánykötet formájában adják az olvasóközönség kezébe a számos megyei kutató által jegyzett magas színvonalú könyvet.
Huszonegy önálló tanulmányból áll a kötet, összesen tizenkét szerző írásaiból. A néprajzi és történeti bevezetőt követő cikkek a ház, vagy a házhoz közvetlenül kapcsolódó melléképületek anyagi tárgyait mutatják be. A következő blokkot a különféle falusi, vidéki munkafolyamatok eszközeinek bemutatása adja. Ezt a különféle népcsoportok ruházatának megismertetése követi. Majd pedig a természet és biológia által befolyásolt élethelyzetekről, szokásokról esik szó: az életszakaszok sajátos tárgyairól, ünnepekhez és jeles napokhoz szorosan kapcsolódó tárgyi eszközökről. A következő szakasz a szakralitás jegyében írt cikkekből áll, itt főként a római katolikus egyház különféle tárgyi és szakrális eszközei kerültek középpontba. Emellett a sajátos vallásos-szakrális helyek kerülnek megismertetésre: kápolnák, kálváriák, útmenti keresztek és vallási tárgyak, és nem utolsósorban a szakralitás művészet megjelenése a sírjelekben.
A bajai Türr István Múzeum néprajzkutató-muzeológusa Kothencz Kelemen két érdekes tanulmányt is jegyez a kötetben. Egyik írása „”A pince tárgyai” címet viseli, amelyben bemutatja a pincékhez közvetlenül hozzá tartozó borászati eszközöket is, így pl. egy Baja térségéből származó alulhajtós, középorsós prést (a képen látható prés a bajai Türr István Múzeumban található). Másik érdekes írása a földművelés tárgyi eszközeire világít rá.
Lássunk végezetül a könyvből néhány népművészetről szóló leírást, amelyek Bajáról szólnak. Cserépedények: „Baján kétféle helyi anyagból dolgoztak: sárga- és feketeföldből. Mivel a feketeföld kövér volt, hogy ne repedezzen, keverték a sárgával. Készítéshez kiváló agyagnak való földet vásárolhattak még Bátaszékről és Szekszárdról. […] A legnagyobb mennyiségű tűzálló földet a kályhások vásárolták, nem egyszer a maguknak hozatottból adtak el a fazekasoknak. . […] A 20. század elején élte reneszánszát Baján a fehér alapú tálak készítése, amelyek szélére vonalakat húztak, öblébe kék színnel gurguláztak virágot. A legrégebbi bajai fennálló edények alapszíne szintén a fehér, de a színezés később változatosabb lett. Az egyszerű kék és zöld díszítés mellé egyre több színes virágú díszítést alkalmaztak.” Bútorkészítés: „Jóval kevesebb az információnk, mégis jelentős asztalosközpontként kell számon tartanunk Baját. A kereskedésre alkalmas helyen a komáromi kereskedők már a XIX. század elején hatalmas falerakatokat tartottak, melyek ellátták egész Solt- és Bács-Bodrog vármegyéket áruval […]. A XIX. század első felére keltezhető, Szeremlén gyűjtött, bajai láda virágozásának szerkezete komáromi előképre mutat. A két vésett, ívesen záródó keretet egy-egy sárga, empire vonalú vázából kiágazó csokor tölti ki. A keretek mellett és között három, tulipánban végződő csokrot festettek, az ívek fölé virágfűzért. A gránátalmákat széles, fehér sziromkoszorú veszi körül. […]”
Mindenkinek ajánlani tudom a tanulmánykötetet, akit érdekel megyénk múltja, a korabeli emberek mindennapi világa és népművészei kincseik. Aki kezébe veszi a könyvet és figyelmesen forgatja azt bizony garantált, hogy számos új ismeretre lel, köztük jó néhány érdekes kuriózumra.

Albert Iván