Ismerkedés a hallássérültek életével
Sorozatos meghívást kaptunk Baján az iskolákban. Tavalyi évben kezdődött, hogy felkérést kaptunk Szent László általános iskolától, hogy szeretnének jobban megismerni bennünket hallássérülteket. Egy osztályt látogatunk, meg, Dencs Attiláné és Pencz Katalin részvételével, gyerekek sok kérdést tettek fel, nyitottak és érdeklődőek voltak. Ez év tavaszán még öt iskola csatlakozott, hogy megismerhessék a bajai hallássérültek klubját és a tagok életét, egyben betekintést kaphattak a jelnyelvből. Volt iskola ahol olyan sok érdeklődő volt ( nagy létszám), hogy a csoportokra kellet osztani azokat akik részt vettek az ismerkedésen. Nagy érdeklődést nyújtottak a gyermekek, előre készültek a látogatásunkra, esélyegyenlőség előtérbe került és már gyermekkorban megtanulhatják a fogyatékkal élő embertársaikat elfogadni. Részt vett a látogatáson Marsi Hajnalka és Turányi Zoltánné, számukra is sok érdekesség volt a pár napban, míg az intézményeket látogattuk meg. Pozitív visszajelzések is érkeztet számtalan helyről, melyben a tetszésüket és örömüket nyilvánították ki, hogy az iskolákban ilyenre volt lehetőség gyerekek számára és a pedagógusok részére.
Sombereki kirándulás
Bajai klubtagokkal Somberekben mentünk kirándulni. Kicsi falu, de annál több látnivaló ,kulturális sokszínűséggel rendelkezik. Sok mindent megtudtunk a falu múltjáról, idegen vezetőt is kaptunk, akitől részletes információval gazdagította a tudásunkat. Soknemzetiségű falu, melyben nemzedékeken át települtek be népcsoportok. Megtekintettük a német kisebbségi önkormányzat kultúrájának és hagyományainak megőrzéséért kialakított egy német tájházat. Történelemre vissza tekintve 1832-ben volt az első írásos dokumentum, a Törökhódoltság után a falu elnéptelenedet, így Szerbekkel népesítették be. 1740 után érkeztek a német telepesek. A szerb lakosság nagy része 1920 után Szerb-Horváth- Szlovén királyság területére költözött. A II. világháború után a német lakosság egy részét kitelepítették Németországba, helyükre délvidékről menekült bukovinai székelyek és a csehszlovák magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről áttelepített magyarok érkeztek. A falu nemzetiségei békében élnek együtt. Mind ezt megtekinthettük a tájházban. Példa értékű kis falut ismerhettünk meg. Ezután ellátogattunk Szent Miklós vízi malom, Mohácson közel 30 évvel ezelőtt kb 6 vízi malom volt, ma már csak ez az egy áll fent. Egy család tulajdonában van, akik a romokból építette fel a jelenlegi állapotára. Csodálatos tó veszi körül a malom területét, hagyományos kemence látható, melyben frissen sült lepénnyel várják az oda érkező látogatókat. A malom belső és külső részeit megtekinthették a tagok, akinek kedve tartotta ki is próbálhatta a különféle őrlő berendezéseket. Ezután elmentünk a Sombereki horgásztóra, a fáradalmas sétákat felváltotta a nyugodt horgászás. Komoly felszereléssel érkeztek a meg a tagok a tóhoz, eredményesen zárult a nap, szép halfogással térhettek haza a kirándulok. Ajánlani tudjuk ezt a kis falut melyben példaértékkel élnek egymással a különféle nemzetiségű emberek és a kulturális örökségüket megőrizték az utókor számára.
Baja Városi Szervezete 20 éves
1992 szeptember 14-én alakult meg a bajai klub. Szükség volt rá, mert a megyei szervezet 110km-re van, és a Baja környéki tagságnak messze volt közlekedésileg. Felmerült az ölettem, hogy a tagságunk érdekében itt alapítsuk meg a városi szervezetet, ahol bármikor jöhet a tagság. Több sorstársam bíztatott arra, hogy legyen itt szervezet, meglátogattam őket sorba, és összeállítottam a névsort. egyik halló munkatársam lett az ügyintéző Tokodi Csaba, Vasák Iván úrral akkor főtitkárral megtörtént a megbeszélés, hogy megalakíthatjuk a szervezetet. Majdnem 50 fővel alakultunk meg, az első helységünk a bajai Ifjúsági házban volt, eleinte havonta egyszer volt klubnapunk. A legelső programunk a szilveszteri bál volt, jó sokan voltunk. Ezután főbb programok voltak: pl a farsangi bál, Harkány, Ópusztaszeri kirándulás. Kb 3 évre rá átköltöztünk a Művelődési házba, ott is havonta egyszer volt klubnap. A taglétszám szépen alakult elérte a 120 főt is ez 1995-1996-os években történt. Újra át kellett költözni, az Újvárosi Általános Iskola adott otthont szervezetünknek, csak 1 évig voltunk ott. Akkor kaptuk meg az Újvidék utcában a helységet, amely megfelelt a célnak. 1997 október 4-én költözhettünkben, ezt már, mint sajátunkénak tekinthettük, nem volt záróra bármikor bemehettünk. Sokkal több programot szervezhettünk, tagok jól érezték magukat. Itt már hetente kétszer tartottunk klubnapot kedden és pénteken, fogadónap pénteken volt. Hornyák Ferencné Anna lett az ügyintéző, miután Kanizsai Krisztián elment. Annának köszönhetjük, hogy minden belső rendezvényről, megrendelt vacsoráról gondoskodott, lehetővé tetet, hogy evőeszközöket és más egyebeket vásároljunk. Központi átszervezések miatt neki el kellett mennie. 2009 től Farkas Zsuzsanna az ügyintéző. Neki köszönhető az új Jelky téri klubhelység. Számos kirándulást és programot szervezet nekünk. Jelnyelvi tanfolyamokat indított el sokadszorra. Klubunkba előadókat hívott meg és mi hallássérültek is meg ismerkedhettünk a különféle érdekességekkel. Kapcsolatot épített ki a halló társadalommal. Én már 20 éve vagyok folyamatosan elnök, ezért köszönöm a tagok töretlen bizalmát. Az Újvidék utcai helység bérleménye nagyon megnövekedett , ezért kénytelenek voltunk ismét új helység után nézni, 2010 október 1-én elfoglalhattuk a Jelky téri klubhelységet , ahol az óta is itt vagyunk. Több színes programokat szervezünk és folyamatos jelnyelvi oktatások is vannak.
Szücs János Baja helyi szervezet elnöke
Drámajátékokkal a barátságért
Kicsit félszegen léptem be a bajai SINOSZ helyi csoport félig nyitott ajtaján. Bár készültem, mégis úgy éreztem, nehéz feladat vár rám. Aztán látva Zsuzsi, a bajai klub vezetőjének kedves, vidám arcát, megnyugodtam. Ha ő bízik bennem, én bízom magamban, akkor csodálatos délutánnak nézünk elébe.
Aztán szépen lassan érkezni kezdtek a csoport tagjai. Elkezdődött a játékfoglalkozás, melynek egyértelmű célja volt, hogy kicsit jobban, másként ismerjék megy egymást a jelenlévők. A ráhangoló gyakorlat máris mosolyt csalt az arcukra. A kezdeti óvatos távolságtartás kezdett észrevétlenül csökkenni. A foglalkozás végre pedig el is tűnt. Amikor a választott párt rajzolták le, szinte gyermeki izgalom vett rajtuk erőt. Alig várták, hogy elkészüljön a portré, amit úgy kellett elkészíteni, hogy végig tartani kellett a szemkontaktust. A játékokat ezután egy körben ülve folytattuk, ami zárt volt, így is jelképezve az együvé tartozást. A Postásjáték – bár egyszerűnek tűnik – ezúttal nem volt egyszerű. Kezdve a szabály elmagyarázásán, a hang használata nélkül csupán tekintettel, jelekkel beszélni. nem egyszerű! De ez is tetszett mindenkinek. A délután nagy játéka, a Sziget volt. Ezt már kiscsoportban folytattuk. Két kiscsoport dolgozott együtt. (A játék lényege, hogy a társaság együtt hajótörést szenved, és legfeljebb 5 tárgyat vihet magával mindenki egy lakatlan szigetre, ahol víz és élelem van). A csoporttagoknak miután mindenki először saját maga kiválasztotta az öt tárgyát, meg kellett egyezniük közösen az öt tárgyban,.hiszen csak öt darab eszköz kerülhetett a szigetre. Miután megszületett a kiscsoportban a közös döntés, a két kiscsoport egyeztetett. Immár valamennyi jelenlévőnek együtt kellett meghozni a közös, végső döntést. Mindez önfegyelmet, együttműködést,. érvek és ellenérvek ütköztetését jelentette. Nagyon fegyelmezetten, szépen dolgoztunk. Élményszerű volt. A levezető kör – kinek, mit adott ez a délután, ki hogyan érzete magát a játékokban- a nap meglepetése volt számomra. A csoport is megajándékozott engem két játékkal. Közösen megteáztunk, majd búcsút vettünk egymástól. Megígértem, ha hívnak, várnak máskor is megyek. Együtt játszani öröm. Ezt valamennyien éreztük.
Harcosné rab Rita drámapedagógus
Az írásokat Farkas Zsuzsanna küldte megoldalunkra közlés céljából